„TE ÉRTED VAN A VILÁG!”

Május 23-án Nagy László sorai jutottak eszembe a Rákóczisok gyermeknapján.

Sok pedagógus és szülő dolgozott azért, hogy ez a nap örömnap legyen.

Még el sem kezdődött a program, amikor néhány anyuka lelkes izgalommal dagasztotta a kürtöskalácsnak valót. Nem kis feladatra vállalkoztak, mint 400 gyereknek finom falatokat készíteni.

1 2 3 4 >

Persze, nebulóinkat sem kellett biztatni, a kalandra, ami várt rájuk. „Zenés ébresztőként” aerobikkal kezdődött a játék. Némi csiszolni való akadt még egyesek mozgásán, de akkor is becsülettel riszáltak Valika nénivel. Irány a pálya!-adta ki a parancsot Laci bácsi, aki akadályokkal bőven megtűzdelt sorversenyt talált ki. Persze a tanárok is képviseltették magukat, s helyzetük egyáltalán nem volt könnyű, mivel mindenki a gyerekeknek szurkolt. De legjobban kacagni a felnőtteken lehetett.

Nagy izgalom támadt, amikor néhány rendőrautó gurult be az udvarra. Meg is indultak a találgatások, no meg a rémhírek. Pedig csak egy kutyás bemutatóra érkeztek hozzánk! Igaz, amikor egy álbűnöző lövöldözni kezdett, még a járókelők se tudták, hogy ez csak bemutató.! Ezután szabad volt a vásár! Meg lehetett nézni a rendőrautót belülről is, igaz néhányan csalódtak, mert a kutyust nem lehetett simogatni. A következő percekben sok-sok fiú és lány akart rendőr lenni.

A nap sütött, a szél fújt, s a gyereksereg csacsogásától pedig visszhangzott a környék. Anyukák kínálták a különböző ízesítésű szörpöket.

Folytatódott a kavalkád, hiszen a tanárok számtalan vicces, jópofa feladatokat találtak ki. Kezdődhetett a vattacukor készítés, a lekváros kenyérevés bekötött szemmel, görkoris akadálypálya, lisztfújás, gólyalábon járás, lufi borotválás, patkó „tartás”, lajhármászás, sítalpon lehetett közlekedni, no persze egyszerre öt embernek, most mutasd meg, s egy megépített várat lehetett kívülről belülről kifesteni, s evőkanállal vizet hordani. Fölsorolni is sok volt, de ifjaink kitörő örömmel fogadtak minden próbatételt. Valami volt a levegőben, mert senkit sem kellett figyelmeztetni, szerdán nem volt rossz gyerek. Ilyen programok sűrűbben kellenének, mert játszani öröm, de sokan nem tanultak meg játszani, így ezt is az iskola pótolja.

Az idő múlása senkit nem érdekelt, csak a kürtöskalács illatával kellett megbirkózni. Szerencsére nem sokáig, mert Julika néni megadta az engedélyt az evésre. Jóízűen falatoztuk a felséges eledelt, s az anyukák szorgosan tekerték, forgatták, kenték, hogy örömet szerezzenek mindenkinek. Mindig meghatódom, ha együtt látom munkálkodni a szülőt és a tanárt, legalább ilyenkor kiderül, mindkettőnek ugyanaz a célja!

Mikor a pocak is megtelt, művészeti iskolások bemutatója következett, kedvcsináló gyanánt. Lelkesen tapsoltunk, énekeltünk a szereplőkkel együtt.

Délután két óra volt, amikor véget ért a móka mára. Egészséges színű, vidám, s kissé fáradt gyereksereg indult hazafelé, s remélem, este élménybeszámolótól volt hangos a ház! Titkot árulok el; mi tanárok nehezebben hevertük ki ezt a napot!

Tényleg a gyerekekért van a világ, de legalábbis a Rákóczi!

Aranyosi Edit